9.fejezet 2/1rész-Elizabeth és a sztárság kezdete(?)

Gyorsan beültem a kocsiba majd,mikor kényelmesen elhelyezkedtünk,Vick indította a kocsit,miközben én még mindig a hírnéven gondolkodtam...

(Bella szemszöge)
-Nos hol is kezdjem?-kezdett bele a mondandóba Lizie mikor már mind a nappaliban ültünk,a fotelekben,kényelmes ruhákban.
-Talán az elején.-küldtem felé egy biztató mosolyt.
-Rendben.Nos én 1902-ben születtem,Chicagoban.Kiskoromban beadtak egy intézetbe,mivel anyám szerint nagy veszélyben voltam...
-Milyen veszélyben?-vágott bele a szavába Vick.
-Nos.Anyámnak volt egy egy éves fia mikor én születtem.És hát az a fiú nem épp az édestestvérem volt...
-Szóval anyukád megcsalta annak a fiúnak az apját...-vonta le a következtetést Félix.
-Igen.És ezt a fiú apja megtudta és hát...megakart ölni,ahogy anyámat is és ezért vitt be az intézetbe.Anyám egyszer írt nekem egy levelet mikor 13 éves voltam...Idézem:Kedves Elizabeth.Sajnálom,hogy árvaházban kell felnőnöd,de nem volt más választásom,hogy megvédjelek.Már nem vagyok veszélyben,mert a férjem el ment katonának,de nem merlek haza hozni nehogy bajod legyen.Velem ne törődj csak is magaddal.Nekem van egy nagy segítségem,Anthony.Nagyon kedves fiú.Remélem még látlak,de ha nem tudd meg,hogy nagyon szeretlek és mindig is szeretni foglak.A bátyád neve ha megakarnád keresni:Anthony Masen.Vigyázz magadra!
Ölel és csókol:édesanyád,Elizabeth Masen
-És apáddal mi történt?-kérdeztem szomorúan.
-Soha többé nem hallott róla anyu.
-Értem.-hajtottam le a fejemet.-És azt a testvéredet megtaláltad?
-Nem.Sajnos nem.De halvány foltokat látok róla a jövőmben.
-Értem.-emeltem a fel a fejem.Nagyon rossz lehetett neki elveszteni valakit.Ahogy nekem is nehéz volt...legszívesebben most sírtam volna és fájdalmamban üvöltenék.A szüleim...a nagyszüleim...és a szerelmem elvesztése kész fájdalom.Ahogy Alec elvesztése is,még akkor is ha nem is szerettem annyira...
-És hogy változtál át vámpírrá?-kérdezte Demetri.
-Nos.Én 17 évesen változtam át vámpírrá.Hát...tudjátok én elég lázadó korszakot éltem akkor...-mosolyodott el-és az egyik este kilopóztam az épületből.Pechemre épp egy vámpírral találtam szembe magam...
(Elizabeth vissza emlékezése)
Éppen egy elhagyatott utcán mentem,ahol még világítás sem volt mikor valaki nekem jött és lerántott a földre.Így én kerültem alulra és ő felülre.Vörös szemei csak úgy csillogtak a vágytól és az éhségtől.
-Mit akar?-kérdeztem félénken.
-Téged édesem-suttogta a fülembe majd elkezdte a nadrágomat lehúzni rólam.
-Hagyjon békén!Nem tudom ki maga és micsoda,de hagyjon békén és tűnjön el.-próbáltam lelökni a kezeit rólam,de túl erős volt.
-Ne mocorogj már.-majd odahajolt a nyakamhoz és többször megharapta azt.Ebben a pillanatban a pokol tüze elkezdte átjárni a testem és én elkezdtem vonaglani a szörny karmai között.Már majdnem levette a nadrágomat mikor a súly eltűnt rólam és morgások keletkeztek körülöttem.Amennyire bírtam kinyitottam a szemeimet,de csak homályos alakokat láttam.A tűz egyre jobban égette a testemet és úgy érzetem mintha porrá égnék.A morgások egyre hangosabbak lettek amikhez egy olyan hang is társult mintha valamit eltörnének.Egy kis idő múlva a morgások abba maradtak,miközben engem egyre jobban égetett a tűz és sikítottam.Ekkor valami büdöset megéreztem.Megpróbáltam kinyitni a szememet,majd mikor sikerült résnyire nyissam,egy hatalmas nagy tüzet láttam abban pedig égett valami,vagy valaki.De a tűz mellett ott állt egy fiú majd megfordul és hihetetlenül gyorsan mellém jött és letérdel.Megfogta a hideg kezével a nyakamat mire kellemes bizsergéssel árasztott el ott ahol megérintett még ha a tűz is nyaldosta a testemet.Nézegetni kezdte a sebeimet,s úgy tűnt mintha megcsóválná a fejét.
-Sajnálom,de túl későn érkeztem.-suttogta letörten.Szememet jobban kinyitottam és nem érdekelt,hogy fájt mindenem,látni akartam megmentőm arcát.Egy fiatal,jóképű fiú guggolt mellettem arany szemekkel.Ő is bele nézett zöld szemeimbe és éreztem,hogy jobban elönt a forróság csak nem épp a tűztől.Most azonnal odahajoltam volna hozzá,hogy megnézzem,nem e álmodok,olyan szép volt.De mivel a tűz égetett nem tudtam mit tenni.
-Sajnálom.-mindig csak ezt hajtogatta mikor felsikítottam kínomban.-Annyira sajnálom.
-Nem a te hibád-akartam volna mondani neki de egy hang sem jött ki a számon csak a sikítás.
-Muszáj el mennem.-jelentette be egy nap mikor már vagy 2 évnek tűnő fájdalomban szenvedtem,s a hallásom jobb lett ahogy a szaglásom is.Bárcsak tudnám mi bajom van...Várjunk csak?!Azt mondta elmegy?Ne...!
-Sajnálom,hogy nem maradhatok,de meg kell védjelek.Ígérem megkereslek majd...ha nem leszek börtönbe zárva...-mi?Börtönben?Miről beszél ez?És mi történik velem?Nem mehet el!Hisz nem tudok semmit!
-Tudod,én állat véren élek és Volturi vagyok,sajnos.Elszöktem és most keresnek.Ha vissza megyek magamtól akkor téged sem bántanak ahogy engem sem.Tudod,a Volturi a vámpírok királyi családja...-Vámpír?!Vámpírok nem léteznek!Ez hülyeség!-...te is az leszel most,s ezért égeti a tűz a testedet.3 napig tart ez.És ez is az én hibám,hogy átváltozol mert nem értem ide időben.-a hangja szomorúan csengett mire én is sírni akartam.És...én vámpír?Lehetetlen...-Ugye megkérhetlek valamire?Ugye azt hallottad,hogy a vámpírok vért isznak...sokan ember vért...megkérhetlek,hogy ha megbírod állni az ember vér illatát fogyasztanál a kedvemért állat vért?Kérlek.Természetesen nem muszáj,de azért szeretném ha megpróbálnád.-Azt akartam mondani:Meg,megpróbálom a kedvedért!Ha akarod azon is élek!-De egy szó sem jött ki a torkomon csak egy újabb sikítás.
-Sajnálom.-suttogta halkan,majd belekezdett,a mondandójába,hogy mire képes egy vámpír.Mikor ezt megtette a a homlokomra adott egy puszit mire újból bizseregni kezdett ott a bőröm.-Sajnálom.Szeretlek.-suttogta majd csak egy hűvös érzést éreztem és utána a nagy csöndet.Elveztem.Itt hagyott.Legszívesebben sírtam volna,de a fájdalom miatt nem tudtam.Egyszer csak elkezdett szűnni a fájdalom.Először a lábujjamtól felfelé az egész testemből tűnt el majd mindenhol eltűnt kivétel a szívemnél.Éles hallásom miatt hallottam ahogy felgyorsul a szívverésem és az egész fájdalom ami nemrég az egész testemben éreztem,most a szívemnél gyűlt össze,s teli torokból üvöltöttem a fájdalom miatt.Dobbant egyet a szívem és a fájdalom megszűnt,s egyben a szívverésemet sem hallottam.Pár perc múlva kinyitottam a szememet és abban az erdőben találtam magam ahol megtámadtak.De mégis valamiben más volt:a porszemeket láttam,s ahogy felálltam-hihetetlenül gyorsan-megszédültem de szerencsére megtudtam tartani az egyensúlyomat.Elnéztem a fák közé és több kiló méterre elláttam ahogy egyben az autópályán is hallottam ahogy az autók száguldanak az úton.Ránéztem a kezemre ami fehér volt.Megérintettem s azt tapasztaltam,hogy sokkal keményebb lett mint volt...Ekkor ránéztem a ruhámra ami cafatokban lógott,s alig takart valamit.Nem baj,majd beszerzek valamit...Ekkor meghallottam valamit magam mellől és balra néztem,ahol a sűrű erdőben egy szarvas volt.Nagy levegőt vettem és beleszippantottam a levegőbe,mire megéreztem a jobbnál jobb illatokat,de én csak egyre tudtam koncentrálni:a szarvas lüktető ütőerére.Elkezdtem lassan közeledni hozzá mire felkapta a fejét és én felugrottam egy fára.Valamilyen vörös köd ellepte az agyamat és csak a szarvasra tudtam figyelni.Mikor körül nézett,hogy nincs e veszélyben,halkan leugrottam a fáról,s alig halhatóan földhöz értem.Lassan elkezdtem hozzá közeledni és már majdnem mellette voltam mire felnézett és belenézett a szemembe.Szemeiben a félelmet láttam ahogy meglátott engem.Tekintetében magamat láttam ahogy épp vicsorítok rá és vörös szemeimmel kiéhezetten figyelem.Még magamtól is megijedtem és éreztem ahogy lábai majdnem feladják a szolgálatot de ránézett egy bokorra.Én követtem tekintetét ahol megláttam a kicsinyeit.A vörös köd egyszer csak vissza húzódott és kijózanodtam.Úristen!Majdnem megöltem!Újból ránéztem és most már nem láttam,hogy annyira félne,de még mindig készen állt arra ha harcolnia kéne a kicsinyeiért.Gyorsan megfordultam és el futottam.Rettentő gyorsan futottam,de mégis láttam a fákat magam mellett.Ekkor rátaláltam egy oroszlánra és újra ellepte a vörös köd az agyam és rávetettem magam.Pontosabban a nyakára...
(Bella szemszöge)
Miután Elizabeth elmesélt mindent,mindenki felment a saját szobájába.Lizie-nek is kiválasztottunk egy szobát ami illett az egyéniségéhez.Mikor én is fel mentem a szobámba ott bekapcsoltam a tv-t.Zenecsatornára kapcsoltam ahol épp egy szőke hajú lány énekelt a szerelemről.Vajon én is tudnék így énekelni?El kéne fogadjam az ajánlatot?Talán...de...mi lenne ha Elizabeth képességét használnám...?Egy próbát megér.Mire ezt kigondoltam bekapcsoltam a képességet és a szemem előtt megjelent egy kép ahogy épp a színpadon táncolok miközben egy gyönyörű dalt éneklek.Mikor a látomás véget ért,kikapcsoltam a képességet és elővettem a névjegykártyát a telefonommal együtt.Tárcsáztam a számot és két csörgés után felvette Tom.
-Hallo?
-Tom?Bella vagyok,aki énekelt tegnap a bulin.Emlékszik rám?
-Ááá igen.Mit szeretnél kis csillag?Gondolkoztál az ajánlatomon?
-Igen,és döntöttem.
-Na ez szuper.És hogy döntöttél?
-Elfogadom az ajánlatod...

(Alice szemszöge)
Már nem is tudom mióta nem vásároltam.Nagyon fáj a barátnőm elvesztése még így évek óta is.Szegény Bella...még bele gondolni is nehéz,hogy ő már nem is élhet...Mindenki szomorú miatta még Rosalie is ami nagy szó.Edward már nem tudom mióta nem jött ki vadászni és tuti ha itt lenne egy ember még azt is leteperné...Most épp Londonban lakunk,ahol mindenki az új divatot követi és tele jó cuccokkal a boltok.Csak,hogy engem már nem izgatnak annyira a ruhák mióta Bellát elhagytuk.Hülye bátyám!Már csak ezt tudom mondani!Most is épp mindenki itthon van:Edward a szobájában ül mozdulatlanul,Carlisle és Esme a szobájukban van míg én Jasper-rel,Emmett-el és Rosalie-val nézzük a tv-t.Rosalie-nál a távirányító,s a tv-t kapcsolgatja valami újdonság után kutatva.Én Jasper ölében ülök miközben puszilgatja a nyakamat.Épp ránéztem a képernyőre mire megláttam egy szőke hajú lányt és egy szép dallamot.Rosalie tovább kapcsolta így nem nagyon láttam.Ekkor látomásom lett,hogy megkérem Rosalie-t kapcsolja vissza a tv-t mert valami furcsát láttam.Ahogy vége lett a látomásnak odaszóltam Rose-nak.
-Rose,kérlek kapcsold vissza a zene csatornára.
-Minek?-fordult felém miközben abba hagyta a kapcsolgatást.
-Valami fontosat láttam.-kaptam ki a kezéből a távkapcsot és vissza kapcsoltam oda ahol az előbb azt a lányt láttam.Ahogy oda kapcsoltam mindenki kerek szemmel nézett a lányra miközben egy gyönyörű dalt énekelt.Ahogy a kamerába nézett gyönyörű kékes szemeivel és ahogy meglibbent szőke haja elvarázsolt.A bőre hófehér volt mint a miénk és gyönyörűsége se volt emberi.A ruhája divatos volt és gyönyörű,ahogy karcsú testére rásimult.Olyan mint Bella...Tekintetem arcára vándorolt,ahol leesett az állam.
-Ez nem lehet.-suttogtuk egyszerre majd feljebb hangosítottam a zenét.
A lány-aki szerintem Bella volt más hajszínnel és szemszínnel-gyönyörűen énekelt.Mikor vége lett a számnak gyorsan fel kiáltottam a többieknek,mert bejelentették,hogy egy interjú következik az énekesnővel.
-Carlisle,Esme,Edward!Ezt nézzétek!-Erre a kijelentésemre Carlisle és Esme lejött,de Edward nem.-Edward,ha nem jössz le magam rángatlak le!-semmi válasz.Na jó!Te akartad!Gondolatban megmutattam neki a lány arcát mire amilyen gyorsan csak tudott lefutott és a képernyőre szegezte szemeit,ahogy Carlisle és Esme is.
-Nos Marie,örvendek,hogy eljött és szán rám néhány percet.Én Amanda Kays vagyok.
-Hello Amanda.Ugyan nincs mit.Én Marie Swan vagyok.-fogtak kezet egymással.
-Szerintem mindenki tudja ki is vagy valójában.Egy hét alatt nagy sikert értél el.Hogy csináltad ezt?
-Nem tudom.-nevetett fel Marie-Egyszerűen csak magamat adom.
-Semmi kamu?
-Semmi.-mosolyodott el.
-Na és,hallottam,hogy készül az első lemezed...
-Igen,készül.
-Ilyen hamar?
-Igen,tudod Amanda,Tom-mal úgy gondoltuk,hogy ha hamar észrevesznek akkor csinálunk egy lemezt...és hát eléggé észrevettek.-nevetett fel angyalian.
-Igen,hisz ki ne venne észre egy ilyen szép lányt mint te,akinek még gyönyörű a hangja is.
-Köszönöm szépen.
-Ugyan,csak az igazat mondtam.De sajnos,lejárt az időnk.Remélem még lesz alkalmunk találkozni.-fogtak kezet.
-Abban biztos vagyok.-mosolygott angyalian majd megszűnt a kép és egy újabb énekes énekelt.Még mindig lefagyva ültünk vagy álltunk ott mikor Emmett megszólalt.
-Ez az akire gondolok...?


Hát ennyi.Sajnálom,hogy elkéstem:S És nincs is lebétázva mivel nincs fent a bétám és sietnem is kellett.Puszi:D