Köszike

Köszönöm Cherry a díjat,de azért nem írok ki még egyszer magamról mert már egyszer megkaptam de azért naon naon köszönöm:)
Puszi

9.fejezet 2/1rész-Elizabeth és a sztárság kezdete(?)

Gyorsan beültem a kocsiba majd,mikor kényelmesen elhelyezkedtünk,Vick indította a kocsit,miközben én még mindig a hírnéven gondolkodtam...

(Bella szemszöge)
-Nos hol is kezdjem?-kezdett bele a mondandóba Lizie mikor már mind a nappaliban ültünk,a fotelekben,kényelmes ruhákban.
-Talán az elején.-küldtem felé egy biztató mosolyt.
-Rendben.Nos én 1902-ben születtem,Chicagoban.Kiskoromban beadtak egy intézetbe,mivel anyám szerint nagy veszélyben voltam...
-Milyen veszélyben?-vágott bele a szavába Vick.
-Nos.Anyámnak volt egy egy éves fia mikor én születtem.És hát az a fiú nem épp az édestestvérem volt...
-Szóval anyukád megcsalta annak a fiúnak az apját...-vonta le a következtetést Félix.
-Igen.És ezt a fiú apja megtudta és hát...megakart ölni,ahogy anyámat is és ezért vitt be az intézetbe.Anyám egyszer írt nekem egy levelet mikor 13 éves voltam...Idézem:Kedves Elizabeth.Sajnálom,hogy árvaházban kell felnőnöd,de nem volt más választásom,hogy megvédjelek.Már nem vagyok veszélyben,mert a férjem el ment katonának,de nem merlek haza hozni nehogy bajod legyen.Velem ne törődj csak is magaddal.Nekem van egy nagy segítségem,Anthony.Nagyon kedves fiú.Remélem még látlak,de ha nem tudd meg,hogy nagyon szeretlek és mindig is szeretni foglak.A bátyád neve ha megakarnád keresni:Anthony Masen.Vigyázz magadra!
Ölel és csókol:édesanyád,Elizabeth Masen
-És apáddal mi történt?-kérdeztem szomorúan.
-Soha többé nem hallott róla anyu.
-Értem.-hajtottam le a fejemet.-És azt a testvéredet megtaláltad?
-Nem.Sajnos nem.De halvány foltokat látok róla a jövőmben.
-Értem.-emeltem a fel a fejem.Nagyon rossz lehetett neki elveszteni valakit.Ahogy nekem is nehéz volt...legszívesebben most sírtam volna és fájdalmamban üvöltenék.A szüleim...a nagyszüleim...és a szerelmem elvesztése kész fájdalom.Ahogy Alec elvesztése is,még akkor is ha nem is szerettem annyira...
-És hogy változtál át vámpírrá?-kérdezte Demetri.
-Nos.Én 17 évesen változtam át vámpírrá.Hát...tudjátok én elég lázadó korszakot éltem akkor...-mosolyodott el-és az egyik este kilopóztam az épületből.Pechemre épp egy vámpírral találtam szembe magam...
(Elizabeth vissza emlékezése)
Éppen egy elhagyatott utcán mentem,ahol még világítás sem volt mikor valaki nekem jött és lerántott a földre.Így én kerültem alulra és ő felülre.Vörös szemei csak úgy csillogtak a vágytól és az éhségtől.
-Mit akar?-kérdeztem félénken.
-Téged édesem-suttogta a fülembe majd elkezdte a nadrágomat lehúzni rólam.
-Hagyjon békén!Nem tudom ki maga és micsoda,de hagyjon békén és tűnjön el.-próbáltam lelökni a kezeit rólam,de túl erős volt.
-Ne mocorogj már.-majd odahajolt a nyakamhoz és többször megharapta azt.Ebben a pillanatban a pokol tüze elkezdte átjárni a testem és én elkezdtem vonaglani a szörny karmai között.Már majdnem levette a nadrágomat mikor a súly eltűnt rólam és morgások keletkeztek körülöttem.Amennyire bírtam kinyitottam a szemeimet,de csak homályos alakokat láttam.A tűz egyre jobban égette a testemet és úgy érzetem mintha porrá égnék.A morgások egyre hangosabbak lettek amikhez egy olyan hang is társult mintha valamit eltörnének.Egy kis idő múlva a morgások abba maradtak,miközben engem egyre jobban égetett a tűz és sikítottam.Ekkor valami büdöset megéreztem.Megpróbáltam kinyitni a szememet,majd mikor sikerült résnyire nyissam,egy hatalmas nagy tüzet láttam abban pedig égett valami,vagy valaki.De a tűz mellett ott állt egy fiú majd megfordul és hihetetlenül gyorsan mellém jött és letérdel.Megfogta a hideg kezével a nyakamat mire kellemes bizsergéssel árasztott el ott ahol megérintett még ha a tűz is nyaldosta a testemet.Nézegetni kezdte a sebeimet,s úgy tűnt mintha megcsóválná a fejét.
-Sajnálom,de túl későn érkeztem.-suttogta letörten.Szememet jobban kinyitottam és nem érdekelt,hogy fájt mindenem,látni akartam megmentőm arcát.Egy fiatal,jóképű fiú guggolt mellettem arany szemekkel.Ő is bele nézett zöld szemeimbe és éreztem,hogy jobban elönt a forróság csak nem épp a tűztől.Most azonnal odahajoltam volna hozzá,hogy megnézzem,nem e álmodok,olyan szép volt.De mivel a tűz égetett nem tudtam mit tenni.
-Sajnálom.-mindig csak ezt hajtogatta mikor felsikítottam kínomban.-Annyira sajnálom.
-Nem a te hibád-akartam volna mondani neki de egy hang sem jött ki a számon csak a sikítás.
-Muszáj el mennem.-jelentette be egy nap mikor már vagy 2 évnek tűnő fájdalomban szenvedtem,s a hallásom jobb lett ahogy a szaglásom is.Bárcsak tudnám mi bajom van...Várjunk csak?!Azt mondta elmegy?Ne...!
-Sajnálom,hogy nem maradhatok,de meg kell védjelek.Ígérem megkereslek majd...ha nem leszek börtönbe zárva...-mi?Börtönben?Miről beszél ez?És mi történik velem?Nem mehet el!Hisz nem tudok semmit!
-Tudod,én állat véren élek és Volturi vagyok,sajnos.Elszöktem és most keresnek.Ha vissza megyek magamtól akkor téged sem bántanak ahogy engem sem.Tudod,a Volturi a vámpírok királyi családja...-Vámpír?!Vámpírok nem léteznek!Ez hülyeség!-...te is az leszel most,s ezért égeti a tűz a testedet.3 napig tart ez.És ez is az én hibám,hogy átváltozol mert nem értem ide időben.-a hangja szomorúan csengett mire én is sírni akartam.És...én vámpír?Lehetetlen...-Ugye megkérhetlek valamire?Ugye azt hallottad,hogy a vámpírok vért isznak...sokan ember vért...megkérhetlek,hogy ha megbírod állni az ember vér illatát fogyasztanál a kedvemért állat vért?Kérlek.Természetesen nem muszáj,de azért szeretném ha megpróbálnád.-Azt akartam mondani:Meg,megpróbálom a kedvedért!Ha akarod azon is élek!-De egy szó sem jött ki a torkomon csak egy újabb sikítás.
-Sajnálom.-suttogta halkan,majd belekezdett,a mondandójába,hogy mire képes egy vámpír.Mikor ezt megtette a a homlokomra adott egy puszit mire újból bizseregni kezdett ott a bőröm.-Sajnálom.Szeretlek.-suttogta majd csak egy hűvös érzést éreztem és utána a nagy csöndet.Elveztem.Itt hagyott.Legszívesebben sírtam volna,de a fájdalom miatt nem tudtam.Egyszer csak elkezdett szűnni a fájdalom.Először a lábujjamtól felfelé az egész testemből tűnt el majd mindenhol eltűnt kivétel a szívemnél.Éles hallásom miatt hallottam ahogy felgyorsul a szívverésem és az egész fájdalom ami nemrég az egész testemben éreztem,most a szívemnél gyűlt össze,s teli torokból üvöltöttem a fájdalom miatt.Dobbant egyet a szívem és a fájdalom megszűnt,s egyben a szívverésemet sem hallottam.Pár perc múlva kinyitottam a szememet és abban az erdőben találtam magam ahol megtámadtak.De mégis valamiben más volt:a porszemeket láttam,s ahogy felálltam-hihetetlenül gyorsan-megszédültem de szerencsére megtudtam tartani az egyensúlyomat.Elnéztem a fák közé és több kiló méterre elláttam ahogy egyben az autópályán is hallottam ahogy az autók száguldanak az úton.Ránéztem a kezemre ami fehér volt.Megérintettem s azt tapasztaltam,hogy sokkal keményebb lett mint volt...Ekkor ránéztem a ruhámra ami cafatokban lógott,s alig takart valamit.Nem baj,majd beszerzek valamit...Ekkor meghallottam valamit magam mellől és balra néztem,ahol a sűrű erdőben egy szarvas volt.Nagy levegőt vettem és beleszippantottam a levegőbe,mire megéreztem a jobbnál jobb illatokat,de én csak egyre tudtam koncentrálni:a szarvas lüktető ütőerére.Elkezdtem lassan közeledni hozzá mire felkapta a fejét és én felugrottam egy fára.Valamilyen vörös köd ellepte az agyamat és csak a szarvasra tudtam figyelni.Mikor körül nézett,hogy nincs e veszélyben,halkan leugrottam a fáról,s alig halhatóan földhöz értem.Lassan elkezdtem hozzá közeledni és már majdnem mellette voltam mire felnézett és belenézett a szemembe.Szemeiben a félelmet láttam ahogy meglátott engem.Tekintetében magamat láttam ahogy épp vicsorítok rá és vörös szemeimmel kiéhezetten figyelem.Még magamtól is megijedtem és éreztem ahogy lábai majdnem feladják a szolgálatot de ránézett egy bokorra.Én követtem tekintetét ahol megláttam a kicsinyeit.A vörös köd egyszer csak vissza húzódott és kijózanodtam.Úristen!Majdnem megöltem!Újból ránéztem és most már nem láttam,hogy annyira félne,de még mindig készen állt arra ha harcolnia kéne a kicsinyeiért.Gyorsan megfordultam és el futottam.Rettentő gyorsan futottam,de mégis láttam a fákat magam mellett.Ekkor rátaláltam egy oroszlánra és újra ellepte a vörös köd az agyam és rávetettem magam.Pontosabban a nyakára...
(Bella szemszöge)
Miután Elizabeth elmesélt mindent,mindenki felment a saját szobájába.Lizie-nek is kiválasztottunk egy szobát ami illett az egyéniségéhez.Mikor én is fel mentem a szobámba ott bekapcsoltam a tv-t.Zenecsatornára kapcsoltam ahol épp egy szőke hajú lány énekelt a szerelemről.Vajon én is tudnék így énekelni?El kéne fogadjam az ajánlatot?Talán...de...mi lenne ha Elizabeth képességét használnám...?Egy próbát megér.Mire ezt kigondoltam bekapcsoltam a képességet és a szemem előtt megjelent egy kép ahogy épp a színpadon táncolok miközben egy gyönyörű dalt éneklek.Mikor a látomás véget ért,kikapcsoltam a képességet és elővettem a névjegykártyát a telefonommal együtt.Tárcsáztam a számot és két csörgés után felvette Tom.
-Hallo?
-Tom?Bella vagyok,aki énekelt tegnap a bulin.Emlékszik rám?
-Ááá igen.Mit szeretnél kis csillag?Gondolkoztál az ajánlatomon?
-Igen,és döntöttem.
-Na ez szuper.És hogy döntöttél?
-Elfogadom az ajánlatod...

(Alice szemszöge)
Már nem is tudom mióta nem vásároltam.Nagyon fáj a barátnőm elvesztése még így évek óta is.Szegény Bella...még bele gondolni is nehéz,hogy ő már nem is élhet...Mindenki szomorú miatta még Rosalie is ami nagy szó.Edward már nem tudom mióta nem jött ki vadászni és tuti ha itt lenne egy ember még azt is leteperné...Most épp Londonban lakunk,ahol mindenki az új divatot követi és tele jó cuccokkal a boltok.Csak,hogy engem már nem izgatnak annyira a ruhák mióta Bellát elhagytuk.Hülye bátyám!Már csak ezt tudom mondani!Most is épp mindenki itthon van:Edward a szobájában ül mozdulatlanul,Carlisle és Esme a szobájukban van míg én Jasper-rel,Emmett-el és Rosalie-val nézzük a tv-t.Rosalie-nál a távirányító,s a tv-t kapcsolgatja valami újdonság után kutatva.Én Jasper ölében ülök miközben puszilgatja a nyakamat.Épp ránéztem a képernyőre mire megláttam egy szőke hajú lányt és egy szép dallamot.Rosalie tovább kapcsolta így nem nagyon láttam.Ekkor látomásom lett,hogy megkérem Rosalie-t kapcsolja vissza a tv-t mert valami furcsát láttam.Ahogy vége lett a látomásnak odaszóltam Rose-nak.
-Rose,kérlek kapcsold vissza a zene csatornára.
-Minek?-fordult felém miközben abba hagyta a kapcsolgatást.
-Valami fontosat láttam.-kaptam ki a kezéből a távkapcsot és vissza kapcsoltam oda ahol az előbb azt a lányt láttam.Ahogy oda kapcsoltam mindenki kerek szemmel nézett a lányra miközben egy gyönyörű dalt énekelt.Ahogy a kamerába nézett gyönyörű kékes szemeivel és ahogy meglibbent szőke haja elvarázsolt.A bőre hófehér volt mint a miénk és gyönyörűsége se volt emberi.A ruhája divatos volt és gyönyörű,ahogy karcsú testére rásimult.Olyan mint Bella...Tekintetem arcára vándorolt,ahol leesett az állam.
-Ez nem lehet.-suttogtuk egyszerre majd feljebb hangosítottam a zenét.
A lány-aki szerintem Bella volt más hajszínnel és szemszínnel-gyönyörűen énekelt.Mikor vége lett a számnak gyorsan fel kiáltottam a többieknek,mert bejelentették,hogy egy interjú következik az énekesnővel.
-Carlisle,Esme,Edward!Ezt nézzétek!-Erre a kijelentésemre Carlisle és Esme lejött,de Edward nem.-Edward,ha nem jössz le magam rángatlak le!-semmi válasz.Na jó!Te akartad!Gondolatban megmutattam neki a lány arcát mire amilyen gyorsan csak tudott lefutott és a képernyőre szegezte szemeit,ahogy Carlisle és Esme is.
-Nos Marie,örvendek,hogy eljött és szán rám néhány percet.Én Amanda Kays vagyok.
-Hello Amanda.Ugyan nincs mit.Én Marie Swan vagyok.-fogtak kezet egymással.
-Szerintem mindenki tudja ki is vagy valójában.Egy hét alatt nagy sikert értél el.Hogy csináltad ezt?
-Nem tudom.-nevetett fel Marie-Egyszerűen csak magamat adom.
-Semmi kamu?
-Semmi.-mosolyodott el.
-Na és,hallottam,hogy készül az első lemezed...
-Igen,készül.
-Ilyen hamar?
-Igen,tudod Amanda,Tom-mal úgy gondoltuk,hogy ha hamar észrevesznek akkor csinálunk egy lemezt...és hát eléggé észrevettek.-nevetett fel angyalian.
-Igen,hisz ki ne venne észre egy ilyen szép lányt mint te,akinek még gyönyörű a hangja is.
-Köszönöm szépen.
-Ugyan,csak az igazat mondtam.De sajnos,lejárt az időnk.Remélem még lesz alkalmunk találkozni.-fogtak kezet.
-Abban biztos vagyok.-mosolygott angyalian majd megszűnt a kép és egy újabb énekes énekelt.Még mindig lefagyva ültünk vagy álltunk ott mikor Emmett megszólalt.
-Ez az akire gondolok...?


Hát ennyi.Sajnálom,hogy elkéstem:S És nincs is lebétázva mivel nincs fent a bétám és sietnem is kellett.Puszi:D

9.fejezet-részlet

Sajnálom,hogy kések a frissel,de ezen a héten már akk kettőt rakok,fel.A vámpír sztárból már nem kell sok...a félvérből pedig már elkezdtem...szal haladok:D Sőt mostanában még kevesebbet vok gépnél mivel suli van...szval míg nem hozom a frisst,itt egy kis részlet...Puszi

Nagy levegőt vettem és beleszippantottam a levegőbe,mire megéreztem a jobbnál jobb illatokat,de én csak egyre tudtam koncentrálni:a szarvas lüktető ütőerére.Elkezdtem lassan közeledni hozzá mire felkapta a fejét és én felugrottam egy fára.Valamilyen vörös köd ellepte az agyamat és csak a szarvasra tudtam figyelni.Mikor körül nézett,hogy nincs e veszélyben,halkan leugrottam a fáról,s alig halhatóan földhöz értem.Lassan elkezdtem hozzá közeledni és már majdnem mellette voltam mire felnézett és belenézett a szemembe.Szemeiben a félelmet láttam ahogy meglátott engem.Tekintetében magamat láttam ahogy épp vicsorítok rá és vörös szemeimmel kiéhezetten figyelem.

Verseny

Sziasztok!Egy novella versenyre jelentkeztem és örülnék ha szavaznátok rám:D
Előre is köszi.Ja és nem muszály rám szavazni,hanem szavazhattok másra is ha az enyém nem tetszik!
http://szepy-novella.blogspot.com/2010/09/isabella-muve.html
Puszi

Ezt tervezem:

Na,hogy ne zárjam be egyik blogomat sem,úgy döntöttem,hogy minden héten egy friss lesz az egyik törin,így:
1.hét:vámpír sztár
2.hét:Félvér lány
3.hét:Dark Moon
4.hét:Szerelem ami öröké tart
És így tovább...Hát ugye a közös törik meg amikor ki írja...Puszi:D

Novella

Sziasztok! Míg nincs friss megmutatom mit írtam egy pályázatra...szerintem nem jó de mind 1:D Nemsokára lesz friss,de most először a Szerelem ami örökké tart ra fogok írni,aztán ide.


Vámpírok bálja

A nevem Isabella Volturi .Egy vámpír királyság hercegnője vagyok és egyben félvér .Vagyis félig ember félig vámpír .Anyám ember volt mikor teherbe esett velem apámtól aki vámpír és egyben ő a legnagyobb vezér a vámpírok között .Mivel félig vámpír vagyok,így sok fájdalmat okoztam anyámnak .Születésemkor kirágtam magam a hasából ezért meg kellett volna halnia,de mivel apám ott volt és átváltoztatta,így ő is vámpír lett,s most ő Aro felesége,már 10 éve .Állat véren él,mint apám .Sajnos a Volterraiak akiket apám irányít,ember véren él mind .Kivétel minket . 10 éves vagyok de 17-nek nézek ki és anyám és apám szerint az agyam egy felnőttéhez hasonlít .Ekkor elmélkedésemből az ajtó csapódás ébresztett fel .- Bella.- szólított meg barátnőm,Jane .- Aro hívat .
- Megyek .- válaszoltam majd vámpír gyorsasággal lefutottunk a nagyterembe .Mikor kinyitottam az ajtót láttam,amint csak a vezetők vannak a teremben és anyám .Jane odament apám elé és meghajolt .
- Itt van ahogy kérte uram.
- Köszönöm Jane. - mosolygott apám a kis törpére .- Elmehetsz .
- Igen is,uram .- egyenesedett fel .Mikor épp ment ki még rám kacsintott majd már csak az ajtó csapódása hallatszott .
- Lányom gyere ide .- mondta édesapám mire odamentem elé .
- Miért hívattál apám?- kérdeztem kíváncsian .
- Azért hívattalak mert egy fontos megbeszélni valónk van veled .
- És mi?- kérdeztem kíváncsian .Apu bele kezdett volna de anyám közbe vágott .
- Kislányom .Caius,Marcus,apád és én úgy döntöttünk,hogy…
- Te uralkodj Volterrában .- fejezte be apám .
- Hogy micsoda?Ez most komoly?Hiszen csak 10 éves vagyok .
- Igen,kincsem,de legalább olyan az agyad mint egy felnőttnek .És valljuk be:a kinézeted sem egy 10 éveshez hasonlít .
- Hát nem de…
- Semmi de!Te vagy a trónörökös és most már a királynő is!- válaszolta apám .
- És veletek mi lesz?
- Kicsim,ezzel ne törődj .Mi a háttérben segíteni fogunk neked ha valami gond lenne .- mosolygott anyám és arany szemei csak úgy csillogtak .
- Rendben van . –egyeztem bele de ekkor oda fordultam két bácsikámhoz .-És ti mit szóltok ehez?
- Én bele egyezek kedvesem-mosolygott rám Marcus-rátermett vagy erre a feladatra .
- Köszönöm . Caius bácsi?Neked mi a véleményed?
- Ugyanaz mint Marcus testvéremnek . Érett lány vagy,ha csak 10 éve is élsz!
- Köszönöm-hajoltam meg előttük .
- Lenne itt még valami…- mondta anyám mikor már indultam volna kifelé .
- Mi?- fordultam anyu felé .
- Lenne itt egy bál…jobban mondva a vámpírok bálja . A te tiszteletedre lenne rendezve,holnap este .
- Jaj neeee .
- Sajnálom,de már,készülődünk rá .
- Rendben . –egyeztem bele . –Mehetek a szobámba végre?- kérdeztem durcásan .
- Igen .- Válaszolta apám mire meghajoltam és kirohantam a nagyteremből be a szobámba . Ahogy beértem megint kivágódott az ajtó és Jane Heidi társaságával jött be rajta .
- Jaj annyira bevagyok zsongva,hogy lesz egy vámpír bál . – igen ez már csak Heidi…
- Örülök-mondtam unottan .
- Jaj ne legyél már ilyen –mondta Jane és leült az ágyamra amin én hasaltam . Heidi pedig helyet foglalt az egyik széken . – Azt hallottam,hogy embervért-erre vágtam egy grimaszt-és állat vért fognak pezsgős üvegben adni a vendégeknek .
- Ez elég bizarrul hangzik . –Kerekedtek ki barna szemeim .
- Megengeded,hogy befejezzem?
- Igen .
- Még azt is hallottam,hogy…
- Álarcot is kell fel venni . Főleg neked,mivel te meglepetés leszel,és nem szabad,hogy a vendégek lássák azt a csinos kis pofikádat mikor magadra vonod a közönség figyelmét ahogy belépsz . –Fejezte be Heidi a mondatot . Erre Jane morcos képet vágott és elkezdett összpontosítani és a szája széle el kezdett felfelé görbülni . Tudtam mit akar Jane csinálni Heidi-vel így gyorsan kiterjesztettem a pajzsom-mivel ez a képességem és az,hogy feltudok venni más vámpírok képességét-és beburkoltam köré barna hajú barátnőmet .Megfeszítettem a pajzsom,hogy megnézzem,nincs-e rajta egy kis rés sem amivel Jane bánthatná őt . De nem találtam így elmosolyodtam ahogy Heidi is mikor észrevette Jane döbbent arc kifejezését . Felém fordult és dühösen nézett rám de egyben egy kis mosoly bujkált ajkán .Ránéztem Heidi-re aki eltátogott egy köszönömöt mire én csak biccentettem egyet és vissza húztam a pajzsom . Még beszélgettünk pár órát majd olyan 10 óra felé befejeztük azzal az ürüggyel,hogy holnap bál lesz és mivel én félvér vagyok pihenésre van szükségem . Így mikor kimentek a szobámból,magamra hagyva engem,elmentem elvégezni emberi teendőimet-mert nekem azok is vannak félvér létemre-majd felvettem a pizsamámat és bebújtam a puha ágyamba .A holnapon gondolkodtam és nem tudtam elképzelni,hogy hány vámpír fog erre eljönni...biztos vagy ezer .S míg ezen gondolkodtam az álmosság kezdett rajtam eluralkodni,így lehunytam a szemem és hagytam,hogy a sötétség el nyeljen .
(Másnap-készülődés közben)
- Még egy kis smink és és kész is vagy . Addig Jane kiválasztja a ruhát . –mondta Heidi .
- Jaj,minek sminkelni,mikor álarc lesz rajtam?
- Jaj,édesem te ezt nem értheted .- mondta majd elkezdte felvinni az arcomra a festéket . Először a szemhéjamat kezdte majd jött a fekete szemceruza . Ez után jött a szempilla majd az arcomra a pirosító . Miután ezzel végzett a szám jött majd mikor azt is befejezte jött a hajam . A hajammal 20 perc alatt végzett .
- Kész vagy . –fordította meg a széket a tükör felé .Ahogy belenéztem a tükörbe egy gyönyörű nőt láttam . Az nem lehet,hogy én vagyok…én ehez a nőhöz képest aki a tükörben van csúnya vagyok .Mivel a tükörbeli lánynak hosszú barna haja göndör volt,s kis gyöngyök voltak benne . A szeme baba rózsaszín volt,de mivel vámpír látásom van így láttam,hogy kissé erősebb rózsaszín . A szempillái hosszúak voltak és feketék,így pont kiemelte a szempilla ívét .A szája piros volt,de nem az a tűz piros hanem az-az enyhén piros .Az arca is piros volt,mintha elpirult volna .
- Ez nem én vagyok .- suttogtam mire két barátnőm felnevetett .
- Pedig te vagy az . –válaszolták egyszerre majd felkacagtak –na de gyere ide Bella .- folytatta Jane . Én fel álltam a székből majd oda mentem az ágyamhoz ahova már Jane kikészítette a ruhám . A ruha kék színű volt és felül voltak kis gyöngyök rajta ami illet a hajamban lévő gyöngyökhöz és az ékszerekhez ami a ruha mellett volt .
Az álarc is kék színű volt,és ugyanolyan gyöngyök voltak rajta mint a ruhán . A cipő fekete tű sarkú volt,amivel kicsit gondban vagyok mivel még sosem jártam magas sarkúban .
- Ez csoda szép .De honnan szereztetek ilyen ruhákat?- fordultam feléjük . Ők csak bele haraptak a szájukba és bocsánat kérően néztek rám .
- Hát tudod…- kezdett bele Jane .
- Ne!Inkább nem akarom hallani .- válaszoltam mert tudtam,hogy mire értik ezt .
- Vedd fel a ruhát .Addig mi is elkészülünk .- mondta Heidi majd kirohantak a szobámból .Gyorsan felvettem a ruhát,hozzá az álarcot és az ékszereket . Leültem az ágyra és felhúztam a magas sarkút . Lassan felálltam és elkezdtem lépkedni .Hmm nem is olyan rossz…Elkezdtem benne táncolni és csodák csodájára kitűnően ment így is .Tánc közben a tükör elé tévedtem így láttam magam az álarcban . Így biztos nem ismernek fel…
- Kész vagy?- jött be anya az ajtón de ahogy belépett lefagyott .- Gyönyörű vagy .- suttogta majd oda jött hozzám és megölelt . Anyán egy zöld pánt nélküli ruha volt ami a térdéig ért .Ehez a ruhához pedig egy fehér-zöld álarcot viselt .

A cipője olyan volt mint az enyém csak zöldben .
- Te is szép vagy anya .- bontakoztam ki öleléséből – Megjöttek már a vendégek?
- Igen,kincsem .És képzeld...vannak vegetáriánusok is .
- Tényleg?
- Igen . Egy 7 tagú család .3 lány 4 fiú .
- Ez igen .
- Hát igen .És a szingli fiú nagyon helyes .- kacsintott rám .
- Jaj anyaaa. Várj!Azt mondtad szingli? Szóval mindenki egymással jár?
- Igen . Van egy 20 éves szőke hajú férfi,ő a család fő,Carlisle Cullen .Neki a párja Esme Cullen .A gyerekeik akiket „örökbe fogadtak” Rosalie és Jasper Hale .Ők is szőkék és az a Rosalie gyönyörűen szép .Jasper pedig nemrég váltott át állat vére így neki elég nehéz még emberek közelében lennie .Akkor van még Alice Cullen,Jasper párja .Nagyon alacsony és látszik rajta,hogy ilyen hiperaktív . Van még Emmett Cullen,Rosalie párja .Ő ilyen nagy mackó szerű…és van még Edward Cullen a szingli .Ő egyszerűen tökéletes…illene hozzád .
-Anyu…- csóváltam meg a fejemet .
- Bella kész vagy már? –nyitott be Jane és Heidi .- Üdvözlöm királynő .- hajoltak meg egyszerre mikor beléptek .
- Ugyan már lányok! Holnaptól Bella lesz a királynő! Vele is így fogtok bánni?Mert ha igen,ugye tudjátok,hogy kifog ezért osztani titeket .- nevetett fel anyám jó kedvűen .
- Elnézést .- mondták megint egyszerre mire én is fel nevettem .
- Milyen csinosak vagytok .- nézett végig anyu a lányokon .Tényleg azok voltak .Jane-en egy arany ruha volt amihez egy ugyanolyan arany álarc járt .Az ékszerek is illettek a ruhához ahogy az arany cipője is,ami néha kilibbent a ruhája alól .A haja alul hullámos volt .
Heidin viszont egy merészebb ruha volt .Piros színű volt aminek a felső részén fekete csipke volt .Ugyanilyen volt a hozzá illő állarc is aminek az oldalán toll volt .
A cipője is piros volt,de néha a fényben rózsaszín -nek látszott .Az elején volt egy kis masni ami csinosabbá tette a magas sarkút . Heidi haja viszont egyenes volt .
- Köszönjük .- hallatszott megint egyszerre a hangjuk mire anyuval felnevettünk,amihez a lányok is csatlakoztak .
- Na ideje lemenni .Már mindenki lent van rajtunk kívül .- mondta anyu majd elindult kifelé,s mi követtük . Vámpír gyorsasággal lementünk és anyám kinyitotta a nagyterem ajtaját majd anya,Jane,Heidi belépett rajta .Utolsónak én léptem be mire minden szem rám szegeződött .De jó,hogy álarcos bál…Ahogy körülnéztem a termen,gyönyörűen felvolt díszítve minden .Apám és két bácsikám a trónszéken ült és a szemük sarkából engem néztek,ahogy anyám is .Ránéztem a vendégekre .Néhányan táncoltak,néhányan azokat a bizarr…dolgokat iszogatták,valaki pedig épp flörtölgettek egymással. Néhányan álldogáltak,vagy a székeken ültek .A táncolókra meredt újra a szemem és megakadt egy szőke,hosszú hajú gyönyörű vámpír nőn és egy mackó szerű fiún…biztos ő Rosalie és Emmett…de álarccal nem jól látszik. Tovább nézelődtem a táncosoknál és az előbbi páros mellett egy manó szerű lány táncolt egy szőke fiúval .A lány rám vigyorgott,mire én késztetést éreztem,hogy vissza mosolyogjak . Tovább haladt a tekintetem és egy szőke férfit láttam egy barna hajú nővel táncolni .Biztos ős Carlisle és Esme…
Elkaptam a tekintetem a táncolókról és most az álldogáló vámpírokra esett tekintetem .Mindenkit alaposan megnéztem és észrevettem,hogy még egy vega család van itt…ezt anya nem említette .Az álldogálóknál egy bronzbarna hajú fiút vettem észre és engem néz .Én elpirultam,de mikor észrevettem az egyik vega vámpír nőt,ahogy ott mászkál a bronzvörös hajú fiú körülött és csacsog minden félét és próbál rá mászni,inkább dühös lettem .De miért lettem én dühös?Hisz nem is ismerem azt a fiút…talán ő Edward?Á nem hiszem…hisz anya azt mondta szingli…és nem épp úgy tűnik azzal a nővel…
- Szabad egy táncra hercegnő?- megfordultam és Félix-el találtam szembe magam .
- Csitt!Ne használd azt a szót!
- Elnézést he…vagyis Bella .Szabad egy táncra?
- Igen .- mosolyogtam rá majd kezébe tettem apró kezem és elkezdtünk a lassú zenére táncolni .
- Tudod,először meg sem ismertelek…ami nagy szó mivel…tudod,hogy én nem barátként szeretlek .- mosolyodott el szerényen –De mivel megismertem a szív dobogásodat és láttam a gyönyörű hajad és a…
- Jó ne folytasd .- mosolyodtam el .
Pár percig még táncoltunk mire megszólalt .
- Ugye nincs esélyem?- vörös szemei fájdalmat tükröztek,de még egy kis remény is csillant benne,na meg szerelem .
- Sajnálom .- hajtottam le fejem .
- Nyugi .Nem adom fel egy könnyen .- felemeltem a fejem és belenéztem vörös szemeibe .
- Hidd el Félix .Egyszer úgy is beadom a derekam .Hisz ki ne kívánna ilyen erős és helyes vámpírt maga mellé? – mosolyodtam el és rákacsintottam .A remény ott maradt a szemiben mikor folytattam .- De én tudnék egy jobb személyt neked ajánlani...tudod míg te engem akarsz becserkészni addig valaki más is .- néztem Heidire aki az egyik széken ült .Félix követte a pillantásom,majd mikor vissza fordultam ő is ezt tette és felvonta az egyik szemöldökét .
-A gyönyörű Heidi?
- Igen .- mosolyogtam rá .Véget ért a szám így elengedtem kezeit míg ő a derekamat .
- Na menj!Kérd fel táncolni .- kacsintottam rá és hátánál fogva kicsit meglöktem .Ő elindult barátnőm felé aki felnézett és elállt a lélegzete ahogy látta,hogy Félix közelít felé .Rám nézett mire én kacsintottam egyet,s ő kérdő tekintettel nézett rám .
- Szabad egy táncra?- hangzott Félix hangja .
- Persze .- Válaszolta barátnőm és belerakta kezét Félixébe .Elkezdődött a zene és egyben el kezdtek táncolni .Én mosolyogva figyeltem őket,míg meg nem szólított valaki .
- Hölgyem .Szabad egy táncra?- kérdezte egy gyönyörű hang mire én megfordultam és egy arany szempárral találtam szembe magam .Ránéztem bronzvörös hajára ami szanaszét állt .Jaj úgy beletúrnék…mire gondolsz Isabella? El ment az a csöppnyi eszed is?
- Pe…Persze .- dadogtam és beleraktam a kezemet az övébe .Elkezdtünk táncolni majd megszólalt .
- Hogy-hogy barna a szemed?Nem tűnik kontaktlencsének…
- Ömm…izé- hajtottam le a fejem .- Ez a saját szem színem . Tudod…anyunak ember korában barna volt a szeme…ahogy apunak is…
- Ezt,hogy érted,hogy ember korában?És miért dobog a szíved?- kíváncsiskodott tovább .
- Tudod,én...félvér vagyok…
- Ezt,hogy érted?
- Félig ember,félig vámpír .
- Ez lehetséges?
- Igen .Anyám ember volt mikor velem teherbe esett apámtól,aki vámpír .
- És anyukád még él?
- Igen .Apám átváltoztatta mikor születtem .Pontosan tíz éve…
- Tíz éves vagy?- kerekedtek ki a szemei .Ezt nem kellett volna…
- Igen de az agyam egy felnőttéhez lehet hasonlítani és hát a kinézetem…egy 17 éveshez hasonlít .
- Hát igen .- mosolyodott el .
- És,hogy hívnak?- kíváncsiskodtam .
- Edward Cullen .- Szóval ő Edward…de akkor ki az a nő?Anyu azt mondta szingli .
- Engem Isabella…- nem szabad elmondjam,hogy Volturi vagyok…vagyis,hogy a királynő leszek mától . De most el mondjam,hogy Volturi vagyok? Vagy használjam anyám régi nevét?
- Isabella…?- kérdezett vissza .
- Volturi .- A fenébe…ezt elcsesztem .
- Volturi?- kerekedtek ki szemei .
- Igen…apám Volturi tag volt,így anyám és én is az lettem .- Végül is nem hazudtam ….
- Értem .- Tovább táncoltunk míg egymás szemébe néztünk .
- És van valami képességed?- kérdezte azzal a szívdöglesztő fél mosollyal .
- Van egy mentális pajzsom és mindenkinek letudom másolni a képességét,ha akarom,s ki is tudom kapcsolni azokat .
- Most már értem miért nem tudok a gondolataidban olvasni .- vágott egy fintort .
- Szóval neked gondolat olvasói képességed van .- állapítottam meg .
- Igen. – mosolyodott el újra .- De kár,hogy a te fejedben nem tudok olvasni .
- Miért lenne kár?
- Mert…á,inkább felejtsd el…- vajon mit akart mondani?
- Ha akarod meg mutathatom .- szólaltam meg pár perc múlva .
- Hmm?Parancsolsz?
- Ha akarod megmutathatom a gondolataimat…
- Megtudod?Ja persze,a pajzs .
- Akarod?
- Ha nem teher .- erre a válaszra megforgattam a szemem majd kitoltam a pajzsomat és körülöleltem Edwardot .
- Hallasz?- kérdeztem gondolatban .
- Igen .- válaszolta hangosan .Na jó…ha lemásolnám a képességét…tudnánk gondolatban beszélgetni…ahogy ezt végig gondoltam-természetesen nem mutattam meg ezt a gondolatfoszlányt neki- lemásoltam a képességét és megszólaltam .
- Beszélhetsz gondolatban.
- Rendben .Szóval lemásoltad a képességem .
- Igen.
- Megkérhetlek valamire?
- Mire?
- Levennéd az álarcodat?
- Csak ha te előbb.
- Rendben .Húzd vissza a pajzsodat .
- Oké .- mondtam majd vissza húztam a pajzsot mire megláttam Edward gyönyörű arcát .A lélegzetem is elakadt és éreztem - és egyben hallottam is-hogy a szívem ki hagy egy ütemet .
- Most te jössz .- mosolygott rám .Én bólintottam egyet majd elkezdtem le venni a kék álarcomat .Mikor le vettem Edward mozdulatlanul állt és mintha egy kis morgást is hallottam volna felőle…A szemei elsötétültek majd csak az ajkát éreztem az enyémen .Vadul el kezdett csókolni és azt akarta,hogy viszonozzam .Ezt meg is tettem és én is vadul kezdtem csókolni majd pár perc múlva el váltak ajkaink .Szaporán vettük a levegőt de ekkor valaki nekem ütközött és lelökött a földre egy morgás kíséretével .A zene el hallgatott és a közönség ránk figyelt .Rám megy egy szőke hajú csajra akinek egy eper tincs volt még a hajában .Megismertem az arcát…ő volt az aki Edward körül mászkált .Felálltam majd szembe fordultam vele .
- Mi a franc bajod van?- kérdeztem felháborodva .
- Hogy mi bajom van? Az,hogy szállj le Edwardról!Ő az enyém!- Ránéztem az illetőre és láttam,hogy közbe akar szólni de én megelőztem .
- Szerintem Edward nem a tiéd!
- Tévedsz te kis ember palánta!
- Nem vagyok ember!
- Na persze .- mondta majd nekem rontott .Én kitértem az útjából és megfogtam a hajánál fogva mikor el akart menni mellettem és vissza dobtam a terem közelébe .Ránéztem anyura meg apura . Anya szemeiben aggódást és féltést láttam,apu szemében pedig egy olyan pillantást felém,hogy tedd azt amit jónak látsz .
- Most már felfogod,hogy nem vagyok ember?
- Fel . De akkor mi vagy? Mutáns?- mosolyodott el ördögien .Megint nekem akart rontani de mikor elém ért én fel rúgtam a magasba majd nagy csattanással földhöz ért .
- Mit képzelsz te fruska?Ki vagy te?- mindenki minket nézett és éreztem,hogy itt az idő bejelenteni egy fontos dolgot…
- A Volturi királynője .- Erre nagy csönd állt be majd a kis szöszi fel nevetett .
- Te?Aro látod mit képzel?- nézett apám felé .
- A lányomnak igaza van .
- Lányod?!- Hangzott el az egész teremben ez az egyetlen szó majd mindenki sutyorgásba kezdett .Apám és anyám el kezdték mesélni az egész történetet,miközben én Edwardot néztem aki el kezdett közeledni .Meg állt előttem és vadul megcsókolt .Én viszonoztam azt majd meg hallottam mellettem egy hangos ordítást .El váltam Edward ajkától és a szöszi fekete szemeibe néztem .
- Hogy mersz az én Edwardom közelébe is menni?- sipította a szöszi és el kezdett közeledni .
- 1. Nem vagyok a te Edwardod Tanya, 2. Nem téged szeretlek hanem Bellát .- nézett rám szerelmesen Edward .Én vissza fordultam Tanya felé aki még mindig közeledett .
- El vetted tőlem a szerelmemet!- majd mikor megakart ütni Edward lefogta a kezét .
- Hozzá ne merj nyúlni! És nem vett el tőled mert soha nem voltam a tiéd!És soha nem is leszek!- Majd el engedte a kezét és át karolta a derekam .Tanya követte a kezét a tekintetével majd vicsorgott egyet .
- Ha nem lehet az enyém Edward,senkié se legyen!- majd elkezdett Edward felé közeledni .
- Hozzá ne érj mert megöletlek!És ezt szerintem a családod nem akarná! – nézett Tanya családja felé .
- Először én öllek meg .
- Azt nem hiszem .- gyorsan a háta mögé futottam,miközben mindenki nézett és a testőrség készen állva ha valami történne velem .Egyik kezemmel megfogtam Tanya nyakát másikkal hátra kulcsoltam a két kezét és erősen meghúztam majd oda hajoltam a füléhez .
- Ne hidd azt,hogy nem tanítottak meg tíz év alatt harcolni .És most takarodj míg szépen mondom .- Engedtem el kezeit és nyakát mire a padlóra esett .Elindultam apám és anyám felé a már mellettem álló Edwarddal .Mikor oda értünk apám ezt mondta .
- Megvan a Volturi új királya és királynője .- mosolyodott el .
- Köszönöm .- mondtam halkan majd Edward felé fordultam és megcsókoltam .Ő viszonozta azt majd mikor a csóknak vége lett folytatódott a bál .Szerencsére Tanya és a családja elmentek miközben bocsánatot kértek a szöszi viselkedéséért .Megismerkedtem Edward családjával,és be kell valljam,csodálatos egy család .Főleg a kis mitugrász Alice .Mikor véget ért a Vámpírok bálja Edwarddal felmentünk a szobámba és jobban megismerkedtünk egymással…

Ha írtok komikat fel rakom a ruhákat és hozzá a cípőket. Puszi