2.fejezet-A látogatók és a beszélgetés

(A beszélgetésnél Victoria történetét én találtam ki.)


Mikor beléptünk egy szőke lány állt velünk szemben nagy vörös szemeivel engem nézve...


Victoria elém állt elérve,hogy a lány ne rám nézzen.De ahogy elém állt összeesett és lehetett látni az arcán a fájdalmat .
-Victoria,mi a baj?
De nem válaszolt csak fetrengett . Vicky elé térdeltem és fölé hajoltam . De mikor ezt megtettem két dolog történt .Az eggyik,hogy újdonsült barátnőm abbahagyta a fetrengést és felült. A másik,hogy 3 vámpír férfi-akiknek szintén vörös iriszük volt-jelentek meg az ajtóban . Vicky feleszmélt és elém állt támadó pozicióban .
-Mit akartok?-kérdezte Vicky idegesen . A szőke lány felkacagott és elkezdte a mondandóját .
-Üdvözöllek,Victoria . A nevem Jane Volturi.És ők itt-mutatott a 3 vámpír férfira akik időközben mellé álltak-Félix,Demetri és Alec Volturi .
Az említettek mikor kimondta Jane a nevüket biccentettek,így megtudtam,hogy ki kicsoda . Demetrinek szőkésbarna haja volt és fekete köpenyt viselt.Alec barna hajú volt és ő is fekete köpenyt viselt.Az arca nagyon hasonlított Jane-ére,annyi különbséggel,hogy arca férfisabb volt még is kisfiús.Aki a legfurcsább volt az a Félix nevű vámpír . Ő is barna hajú volt és szintén fekete köpenyenye volt.De ő nem Victoriát figyelte,hanem engem és elég furcsán.A szemeiben kiváncsiságot és szerelmet láttam . Ez elég furcsa volt,így elnéztem róla .
-Miért jöttetek?-kérdezte barátnőm miközben felegyenesedett.
-Hát igazából tudomást szereztünk egy emberről,bizonyos Isabella Swanról-mikor meghallottam a nevem megremegtem és Vickyre néztem-hogy tud a titkunkról.Te vagy Isabella Swan?-Nézett rám kérdőn Jane.
-Csak Bella.De igen én vagyok az.Megkérdezhetem,hogy mit akarnak töllem?
-Nos,Aro látni szeretné magát.Elkel velünk jönnie Volterrába beszélni a nagy úrral.
-És ha Bella nem akar menni?-kérdezte barátnőm gúnyosan.
Jane elmosolyodott és folytatta.
-Akkor téged megölünk és Bellát erőszakkal elvisszük.-mielött Vicnek baja esett volna közbe szóltam.
-Természetesen elmegyek ha Victoria is jöhet.
-Természetesen.Holnap reggelre visszajövünk,addigra legyen készen.Viszlát Victoria.Viszlát Bella.-Mondta Jane és elindult kifelé az ajtón.
-Viszlát hölgyek.-mondta Demetri és Alec egyszerre Vickyre majd rám nézve.Majd Demetri visszanézett Victoriára és a szemeit keszte nézni ahogy Vicky is Demetriét.Lehetett látni a szemükben a szeretetet.Alecről és Félixről ez nem mondható el mivel ők engem néztek és a szemükben vágyat láttam.Ajaj mi lesz még ebből...
-Örülök ,hogy megismerhettem Bella-mondta Alec majd megcsókolta a kezemet.Félix dühvel izzó szemekkel ránézett Alecre,aki még mindig engem nézett.
-Én..is örülök,hogy...megismerhettem magát.-mondtam kissé akadozva.Alec rám kacsintott majd elment Jane mellé aki szem forgatva nézte a fiúkat.Félix mellém lépett,s odahajolt a fülemhez majd belesuttogott.
-Én is örülök ,hogy megismerhettelek Bella Swan.-mondta suttogva mégis gyengéden a szavakat.Elhajolt a fülemtől majd ő is megcsókolta a kezemet és ő is elment Jane mellé.Én csak tátott szájjal néztem magam elé,hogy hogy lehetek ilyen béna,hogy máris két vámpír belém van habarodva.Demetri is elment barátnőm mellől és odament a többiekhez,majd fél másodperc múlva ott sem voltak.Victoria még mindig azt a pontot nézte ahol Demetri állt és még azt sem vette észre ,hogy a kezemmel elötte kalimpálok.Hangosan felnevettem mire kérdőn rám nézett.
-Mi az?
-Te szerelmes vagy.-mondtam egyszerűen s abbahagytam a nevetést,s már csak mosolyogtam barátságosan.
-Nem én az biztos nem,nem csalhatom meg Jamest.
-Nem csalnád meg,hiszen...tudod.Biztos ő is azt akarná,hogy boldog légy és nem azt,hogy egyedül élj.
-Biztos vagy benne?
-Biztos.
-Oké,igazad van,de én nem bírom elfelejteni attól még Jamest.
-Tudom,és higgy nekem,biztos jobb lenne egy társsal mint egyedül.
-Hát igen,jobb lenne.De ez most mind1.Inkább mond el mi történt,hogy Cullenék elmentek.
-Hát...ő...rendben.
Becsuktam az ajtót majd leültünk a kanapéra.
-Nos,hol is kezdjem?
-Mondjuk az elején.-mondta
-Rendben,mit akarsz tudni.
-Mikor születtél,Hol éltél,vannak e testvéreid,hogy hívják a szüleidet...
-Oké-oké.Akkor 1987. szeptember 13-án születtem,Forksban ,de 6 hónapos koromban anya és apa elváltak,így anyával elköltöztünk Kaliforniába majd később Phoenixbe ahol 17 éves koromig éltem.Nem nincsenek testvéreim.És a szüleim Renée Dwyer az anyukám,az apám Charlie Swan.Van egy mostoha apám Phil Dwyer.
-Oké,mesélnél az életedről?
-Persze.Ugye amint említettem Phoenixben laktam.Nem voltam népszerű,úgy éreztem nem tartozok sehová.Többnyire ügyetlen,kétbalkezes vagyok ezért kerülni szoktam a egyensúlyozást igénylő sportokat és a táncot.Miután édesanyám újra férjhez ment,lelkiismeret furdalásom lett amiatt,hogy anya miattam nem tud hivatásos sportoló férjével,Philel utazni.Így elhatároztam,hogy egy kicsit apámhoz költözök,Forksba.Apám örömmel fogadott és beiratott a Forksi gimnáziumba ahol...
-Ahol megismerted Edwardot.
-Igen.Elöszőr nagyon ellenségesen bánott velem,persze a végén kiderült,hogy azért mert nagyon csábította a vérem illata.
-De,hogy ismerkedtetek meg a suliban?
-Hát az első napom volt,mikor az ebédlőbe egyesével beléptek.Az eggyik lány,Jessica elkezdte mondani,hogy milyen furcsák és,hogy mind eggyütt járnak,persze kivéve Edwardot.-Vártam,hogy belém hasítson a fájdalom,de elmaradt-Elég furának tűntek és megakartam nézni magamnak őket egyesével.Mikor mindenkit megnéztem alaposan már csak Edward maradt,mikor a szemünk összetalálkozott.Rögtön elfordultam,de ő gyorsabb volt.Már ezt is eléggé furcsálltam,de még jobban azt,hogy mikor találokozott a tekintetük a szeme azt mutatta dühös.Mikor vége lett az ebédszünetnek,jött a biológia órám.Balszerencsémre már csak egy hely maradt az is Edward mellett.Mikor leültem mellé, már megint dühös tekintettel nézett engem.Dühös voltam rá,hiszen nem is ismert és még is elitélt.És innen pörögtek az események.Elmentem egyszer az osztálytársaimmal a La Push-i partra,és ott volt egy régi barátom,Jacob.Aki mesélt nekem egy legendát a hidegekről és a farkasokról.Ezért elmentem egy könyves boltba,de már este volt mikor eljöttem a boltból,és a huligánok megtaláltak.Érted mit akartak.-Vic bolintott.-De Edward megmentett,és elvitt egy étterembe ahol megmondta,hogy már nem bírja távoltartani magát töllem.Megtudtam,hogy vámpír,így már nem volt titka elöttem.A családjában mindenki örömmel fogadott,kivéve Rosaliet.Ő nem tarotta ezt jó ötletnek,hogy egy embert közel engednek a családhoz. És ugye egy nap vihar közeledett és elhatározták,hogy baseball-oznak...s innen már tudod.
-Igen tudom-hallkult el a mondat végére.-És mi történt,hogy elmentek?
-Hát a 18.születés napom volt,s rendeztek egy bulit.Mikor nyitottam ki az ajándékokat megvágtam az ujjam,amiből elkezdtett folyni a vérem és Jasper nem tudott magán uralkodni,mert ő volt a legújabb vegetáriánus vámpír a családban,így Edward úgy mentett meg ,hogy el kellett löknie de így ráestem az üvegasztalra és a jobb kezembe üvegszilánkok mentek és rengeteg sebből véreztem de Carlisle ellátta a sebet.De Edward akkor is elment a családjával eggyütt...
-De mikor elment mit mondott?
-Hát először azt mondta el kell menniük mert már gyanakodnak rájuk,de aztán mikor makacskodtam azt mondta nem szeret és sajnálja,hogy ilyen sokáig elfajultak a dolgok...-Éreztem,hogy a könnyeim végig folynak az arcomon,s,hogy Vic szorosan megölel,s nyugtatgat.
-Sajnálom,hogy zaklattalak,hogy mond el.
-Semmi baj,így sokkal könnyebb,hogy valakinek elmondhattam.De a te történetedet nem ismerem.Elmesélnéd?
-Természetesen.Nos én 1930.Október 10-én születtem,Londonban.1950-ben változtam át vámpírrá.Pont a 20.születés napomon.A barátaim szerveztek nekem egy szülinapi bulit.Éjfél körül járhatott mikor kezdtem fáradni és elidultam hazafelé.A megszokott úton mentem.De sajna már nem értem haza.Egy sötét utcán kellet átmenjek,hogy eljussak az otthonomba.Mikor az utca felénél tartottam egy árny suhant el mellettem.Oda fordúltam,hogy megnézzem,mi volt az,de nem láttam semmit így vissza fordúltam.De mikor megláttam a vörös szemeket sikítani akartam,de nem tudtam,mert leütött az a vámpír.Pár óra múlva arra ébredtem,hogy olyan mintha épp elégetnének és rettenetes nagy fájdalmaim voltak.Mikor abbamaradt kipattantak a szemeim és észrevettem,hogy mesztelenül fekszek ott és a testem tele van karmolás és harapás nyomokkal.Gyorsan felöltöztem,s elindultam volna haza de mikor levegőt vettem elkezdett lángolni a torkom és egyszercsak arra jött egy 20 év körüli lány,s én nem bírtam visszatartani magam és kiszívtam a vérét,a ruháit elvettem és eltemettem a testét a földbe,oda ahol soha senki nem bírná kiásni mondjuk véletlenül.Elindultam az erdőbe,de sajnos még több áldozatom lett.Nem bírtam leállni,s később rájöttem,hogy vámpír vagyok s még csoda,hogy nem vadultam el.Felfedeztem mindent amit egy vámpír tud.És még egy képességet is...amit eddig csakis James tudott,de mostmár te is.-elborzadtam mi történt vele,de azért kérdőn néztem rá-feltudok emelni tárgyakat és élőlényeket.
-Ez nagyszerű képesség...nállam már...próbáltad?
-Igen,és semmi.
-Oh.-Csak ennyit tudtam mondani,mert még mindig azon gondolkoztam milyen rossz volt neki mikor vámpírrá vált.-És hogyan találkoztál James-el?
-Oh...hát épp vadásztam és elvette a kajám.-mosolygott Vicky,s én viszonoztam azt.-És veszekedtünk is rajta de Laurent megakadályozta,hogy egymásnak essünk.Laurent azt mondta,maradjak velük és ne vándoroljak egyedül,én beleegyeztem de James nem volt elragadtatva.Végülis egy idő után összebarátkoztunk majd egy olyan fél év elteltével rájöttünk,hogy több van köztünk mint barátság.
-Nagyon sajnálom ami történt veled a születés napodon.-tényleg nagyon sajnáltam Vickyt.
-Á régen történt.-Ekkor elkezdett rezegni a mobilom.Kivettem a zsebemből,jött egy üzenetem apától.
"Szia,Bells.Sajnálom ma későn megyek haza,ne várj.Álmodj szépeket.
Charlie"
-Apu volt,azt írta ne várjam haza.Akkor megyek pakolni.Még kikell valamit találni Charlienak is,hogy hova megyek holnap.
-Jó menj csak.Ne segítsek?
-Á nem kell.
Elindultam fel a szobámba,hogy össze pakoljak,de mikor beléptem a szobámba az ágyamon olyan személy ült akire mára már nem számítottam.
-Te...mit keresel...itt?-Kérdeztem akadozva,de ő csak mosolygott...



(Hát remélem tetszik:D)
Puszi:Isabella